Válasz (a beteg homofóboknak
és minden előítéletesnek)
Miért kell kimennünk szombaton a felvonulásra?
Azért, mert kötelességünk tiltakozni a kirekesztés minden formája ellen és azért, mert a magukat hazafinak gondoló előítéletes seggfejek, egyes csoportjai egy olyan történelmi esemény (Stonewall lázadás) megemlékezésére rendezett karnevál megzavarására készülnek, mely a világ demokratikusabb részein, sehol nem számít a „tradicionális értékek” sárba tiprásának.
A homoszexuálisok mellett fogunk vonulni?
Mellettük is, meg a transzneműek, a buzik, a biszexuálisok és a leszbik mellett, velük közösen szexuális orientációtól függetlenül. Azért, hogy ezzel az állásfoglalásunkkal is kifejezzük, a homofóbia egy torz szocializáció következménye, mely olvasással, információszerzéssel orvosolható és mielőbb orvosolandó is, hiszen a társadalom egészére nézve jelent káros hatást ellentétben azzal, „hogy a négy fal között az ágyban, ki, mit művel”.
„Egyébként a buzik mit szeretnének elérni?”
Például azt, hogy ne legyenek tudatlan, ostoba homofóbok, akik újságcikkekben, honlapokon, blogokban, fórumokon, sőt akár szülőként, tanárként fejtik ki kártékony diszkriminatív és kirekesztő téveszméiket, ezzel kitéve a felnövekvő nemzedékeket a hazugságra épülő félelmeknek, és a lélektani fejlődésükben később igen nehezen helyrehozható torzulásoknak - melyeknek ráadásul semmi alapjuk nincsen.
Mi a baj az ellentüntetőkkel?
Egy a képzeletükben létező dolog ellen tüntetnek, de úgy is mondhatnánk, hogy a bennük kialakult torz, természetellenes felfogást, mely végeredményben az infantilis gyepességük, próbálják rasszista, hazaáruló, bigott, szektás és egyéb csoportok felhasználni és ezen a napon a zsidók, a cigányok és a komcsik, helyett az LMBTQ közösséget bűnbakként megtenni.
Azért, mert kötelességünk tiltakozni a kirekesztés minden formája ellen és azért, mert a magukat hazafinak gondoló előítéletes seggfejek, egyes csoportjai egy olyan történelmi esemény (Stonewall lázadás) megemlékezésére rendezett karnevál megzavarására készülnek, mely a világ demokratikusabb részein, sehol nem számít a „tradicionális értékek” sárba tiprásának.
A homoszexuálisok mellett fogunk vonulni?
Mellettük is, meg a transzneműek, a buzik, a biszexuálisok és a leszbik mellett, velük közösen szexuális orientációtól függetlenül. Azért, hogy ezzel az állásfoglalásunkkal is kifejezzük, a homofóbia egy torz szocializáció következménye, mely olvasással, információszerzéssel orvosolható és mielőbb orvosolandó is, hiszen a társadalom egészére nézve jelent káros hatást ellentétben azzal, „hogy a négy fal között az ágyban, ki, mit művel”.
„Egyébként a buzik mit szeretnének elérni?”
Például azt, hogy ne legyenek tudatlan, ostoba homofóbok, akik újságcikkekben, honlapokon, blogokban, fórumokon, sőt akár szülőként, tanárként fejtik ki kártékony diszkriminatív és kirekesztő téveszméiket, ezzel kitéve a felnövekvő nemzedékeket a hazugságra épülő félelmeknek, és a lélektani fejlődésükben később igen nehezen helyrehozható torzulásoknak - melyeknek ráadásul semmi alapjuk nincsen.
Mi a baj az ellentüntetőkkel?
Egy a képzeletükben létező dolog ellen tüntetnek, de úgy is mondhatnánk, hogy a bennük kialakult torz, természetellenes felfogást, mely végeredményben az infantilis gyepességük, próbálják rasszista, hazaáruló, bigott, szektás és egyéb csoportok felhasználni és ezen a napon a zsidók, a cigányok és a komcsik, helyett az LMBTQ közösséget bűnbakként megtenni.
Kik állnak egyik és másik oldalon a háttérben?
Mint minden nagyobb társadalmi megmozdulást immár 20 éve, ezt az eseményt is megpróbálja a hivatalos pártpolitika (politikai elit) meglovagolni, ki úgy, ki emígy.
Egyik oldalt azok: akik kezdetben az MDF szalonantiszemita jobbszárnyán nevelkedve, majd ebből kiválva a MIÉP egyre nyíltabban zsidózó retorikáját elsajátítva, végül a nemzeti radikális oldalon cigányozó, buzizó, komcsizó 3-as jelszóban találták meg, cseppet sem radikális és végképp nem nemzeti identitásukat.
A másik oldalt ott vannak, a magukat demokratának valló főként neoliberálisok és álbaloldaliak, akiknek a 20 év alatt többször is volt módjuk érték- és világnézet alapú társadalompolitikai intézkedések meghozatalára, azonban ezek elmaradtak, de ők újra és újra megjelennek, hátha még egy bőr (szavazat) lehúzható most épp a leszbikusokról, a melegekről, a biszexuálisokról, a transzneműekről és a queer mozgalomról.
Ahogy mondani szokás: „Egyik kutya, másik eb”.
„Akkor tisztázzuk végre! Kik állnak a "barikád" két oldalán?”
Szóval bár a barikádnak ezen az oldalán is vannak opportunisták, de velük foglalkozunk eleget az év többi részében.
A másik oldalon viszont ott vannak a „nemzet erői”, beteges elfojtásokkal, pszichés tünetekkel, akik nem ritkán szerencsétlen kölykeiket is elhozzák erre a „barikádharcra” – még elgondolni is rossz volna, ha egyszer egy kő visszarepülne és egy homofób apuka kis lurkójának koponyáját zúzná be – hogy már kisgyermekkorban beléjük táplálják a gyűlöletet, az uszítást, a korlátoltságot, egyszóval mindent, amitől az ember az életében előre haladva, épp szabadulni akar és műveltebb, nyitottabb és intelligensebb emberfővel igyekszik zárni földi pályafutását.
Különösen szomorú, ha azok, akik elhivatottak a magyarság, a magyar kultúra és egyéb nemzeti hagyományok ápolása iránt, ezen beteg homofóbok közé keverednek.
Miért irányítják az ellentüntetésükkel a „nemzeti erők” tudatosan a közvélemény figyelmét a felvonulókra?
Mert a megosztás az érdekük. Évtizedek óta a politikai haszonszerzés, a hatalomban evickélés a céljuk. Hogy megosszanak állampolgárt, származásra, bőrszínre, szexuális orientációra, nemre, vagy politikai nézetre tekintettel. Sőt, ez a fennálló érdeke is, ezért hagyja. Így válik „mindkét barikád” játékszerévé a mindenkori hatalmi eliteknek. A 90-es évek majdnem végéig, alig törődött ezzel a karneváli megemlékezéssel a „nemzeti erők” oldala, pedig senki ne mondja, hogy nem voltak akár magukat skinheadnek hívó boneheadek, sólyommadarasok, turulosok, arcvonalasok stb.
Mert a megosztás az érdekük. Évtizedek óta a politikai haszonszerzés, a hatalomban evickélés a céljuk. Hogy megosszanak állampolgárt, származásra, bőrszínre, szexuális orientációra, nemre, vagy politikai nézetre tekintettel. Sőt, ez a fennálló érdeke is, ezért hagyja. Így válik „mindkét barikád” játékszerévé a mindenkori hatalmi eliteknek. A 90-es évek majdnem végéig, alig törődött ezzel a karneváli megemlékezéssel a „nemzeti erők” oldala, pedig senki ne mondja, hogy nem voltak akár magukat skinheadnek hívó boneheadek, sólyommadarasok, turulosok, arcvonalasok stb.
Most, amikor ennél jóval égetőbb kérdések vannak napirenden és a melósokat még inkább kizsigerelik, a szociális jogokat, amiket apáink, anyáink és nagyszüleink kiharcoltak most veszik el, miközben uszítanak és uszítani hagyjátok magatokat embertársaitok, mi ellenünk.
„De hiszen ez már csak utcai hőzöngés, nekünk már politikusaink vannak a Parlamentben!
Szintén rendkívül káros álláspont.” – Valóban.
Ugyanakkor téves következtetés, hogy az utca és a parlament ne lennének ellentétei egymásnak. Az utcán MI, alkalmazottak – fizikai vagy szellemi dolgozók, fedél nélküliek vagy mozgássérültek, villanyszerelők, fodrászok, jegyellenőrök, menedzserek, vagyonőrök vagy tanárok – vagyunk, a saját uraink, a mi gondolatainkkal, a mi érzéseinkkel, a mi gyermekeinkkel, családtagjainkkal, barátainkkal és a mi általunk épített környezetben. A parlamentet bár mi építettük, azonban mindennek, ami „ellenünk szól” a szimbóluma: a saját véleményünkről és döntésünkről való lemondásnak és leszokásnak, az életünk megváltoztatására való képtelenségünknek, a hierarchia és autoritás elfogadásának, egyszóval saját autonómiánk feladásának.
Hogyan fejezzük ki szolidaritásunkat?
Méltóságteljesen vonuljunk, emlékezzünk azokra a „melegekre”, akik 1969 júniusában először a történelem során szembeszálltak a homofób rendőrökkel és meghátrálásra késztették a mindenkori hatalom pribékjeit. Ne hagyjuk magunkat provokálni, de természetesen ne is viselkedjünk úgy, mintha ezen a napon ne a miénk lenne az utca. Nem vagyunk se Jézusok, se „liberális jogvédők” sem, hogy derogáljon visszadobni egy követ, ha netán valaki azt felénk hajítaná. Nem lehet több 2008! Nem lesz többször 2008!
Összegezve!
Kötelességünk a szolidaritás, főként, mert a bigottak mellett a homofób hungaristák is azt hiszik, hogy ez egy barikádesemény. A lófaszt. Ez egy karnevál, ahol csak az a kérdés, hogy miközben mi épp egymással beszélgetve, zenét hallgatva, hideg itókát kortyolva az Andrássy úton vonulunk, aközben ti, általunk le se szarva, skandáljátok a baromságaitokat vagy legumibotozva, levízágyúzva mehettek haza, azt elénekelhetitek valamelyik szájbalökött indulótokat sebeiteket nyalogatva, miközben a (nemlétező) nemzetközi cionista összeesküvésen merengtek.
Az esemény azon alkalmak egyike, amikor láthatóvá válnak a Jobbik szavazók, a nemzeti radikálisok, a tarsolyos-parittyás múltba révedők, a kispolgári homofóbok, a motoros gojburzsujok, az előítéletes nyuggerek és minden a nemzetet kisajátítani igyekvő degenerált tökkelütött barom, aki azt hiszi, hogy ebben a nemzetben nincs vagy éppen kirekeszthető az, aki meleg, leszbikus, transznemű, biszexuális vagy őket támogató akárki, legyen hetero, zsidó, cigány, komcsi vagy liberális.
Találkozunk a felvonuláson!
A fasizmus elleni harc, a kapitalizmus elleni küzdelemmel kezdődik!
AFAFI
